[ Pobierz całość w formacie PDF ]
hangom. Ez az egyik ok, amiért összetévesztettem magam Wormmal. De már eszem sincs, nincs
eszem, olyan vagyok, mint Worm, nincs hangom, se eszem, Worm vagyok, nem, ha Worm vol-
nék, nem tudnám, nem mondhatnám, nem mondanék semmit, nem tudnék semmit, Worm volnék.
De nem mondok semmit, nem tudok semmit, ezek a hangok nem belQlem jönnek, a gondolatok
sem az enyémek, hanem a bennem lakozó ellenségeimé. Pk mondatják velem, hogy nem lehetek
a legyQzhetetlen Worm. Pk mondatják velem, hogy talán én vagyok Worm, ahogy Pk is Wor-
mok. Pk mondatják velem hogy Wormmá kell lennem, mivel képtelen vagyok rá. Hogy, mivel
32. oldal
nem lettem Mahood, pedig lehettem volna, Wormmá kell lennem, aki nem lehetek. De vajon még
mindig Qk mondják-e, hogy törvényszerqen, automatikusan Mahood leszek, mivel nem lehettem
Worm? Mintha, és most rövid csend, mintha már elég nagy volnék, hogy félszavakból is megért-
sek bizonyos dolgokat, de nem, magyarázatokra van szükségem mindenhez, és még így se értek
semmit, így fogom elcsüggeszteni Qket végül, az ostobaságommal, Qk mondják, hogy elaltassa-
nak, és még butábbnak képzeljem magam, mint amilyen vagyok. És még mindig Qk mondják-e,
hogy végre Mahood leszek, miután a várakozással ellentétben Worm lettem, mivel Worm Maho-
odnak bizonyul, mihelyt Wormmá válik az ember? Ó, bárcsak elkezdenék már, csináljanak ve-
lem, amit akarnak, ezúttal sikerüljön nekik azt csinálni belQlem, amit akarnak, mindenre kész
vagyok, azzá leszek, amit akarnak, elegem van belQle, hogy mindig csak anyag vagyok, anyag,
melyet hiába tapogatnak. Vagy belefáradva a küzdelembe, hagyjanak itt egy halomban, olyan
halomban, melyrQl soha senkinek nem jut eszébe, hogy megformálja. De nincsen egyetértés kö-
zöttük, hiába járnak ugyanabban a cipQben, nem tudják, mit akarnak csinálni velem, nem tudják,
hol vagyok, sem azt, hogy milyen vagyok, mintha porból lennék, porból akarnak emberkét csi-
nálni, A végén még elbátortalanodnak. De ez csak csel, be akarnak csapni, hogy végre azt higy-
gyem, magamat hallom, végre magamat, hogy nem lehetnek Qk, akik így beszélnek, csak én le-
hetek, aki így beszél. Ó, ha végre rátalálnék a saját hangomra ebben a hangzavarban, mindjárt vé-
get érnének gyötrelmeik meg az enyémek is. Beszélt, azt hiszi, beszélt, közülünk való, most gyor-
san hallgassunk el mind, mind. Ezért van hát ez a sok rövid csönd, hogy én törjem meg Pket. Azt
hiszik, nem tudom elviselni a csendet, hogy irtózom tQle, és egy nap úgyis kénytelen leszek
megtörni, bármi módon. Ezért tartanak minduntalan szünetet, így próbálnak kihozni a sodromból.
De nem mernek sokáig hallgatni, mert még összedQlne az egész tákolmányuk. Igaz, nem szere-
tem ezeket a lyukakat, ahol mind összegyqlnek a lyukak fölé hajolva, feszülten fülelve emberi
mormolásra. Ez nem a csend, csapdák ezek, s leghQbb vágyam, hogy beleessek valamelyikbe,
halk kiáltást hallatva, akár a sebesült selyemmajom, olyan hangon, mely emberi hangnak is tqn-
het, az elsQnek és az utolsónak, majd miután köptem, eltqnnék örökre. Ha végre sikerül rávenni-
ük, hogy kölcsönözzek egy hangot Wormtól a túláradó lelkesedés pillanatában, ki tudja, tán ma-
gaménak vallom majd a zavarodottság pillanatában. Ez hát a tét. De nem fog sikerülni nekik. Ma-
hoodot szóra tudták bírni? Úgy rémlik, nem. Azt hiszem, Murphy beszélt idQnként, talán a többi-
ek is, már nem emlékszem, de ügyetlenül csinálták, láttam a hasbeszélQt. Érzem, mindjárt elkez-
dQdik. Biztos úgy vélik, eléggé elbutítottak már a létrQl, a létezésrQl szóló mendemondáikkal.
Igen, most, hogy elfelejtettem, kicsoda Worm, milyen, hol van, mit csinál, már kezdek Wormmá
változni. Bármit inkább, mint ezeket az iskolás marhaságokat! Helyet gyorsan! Se bejárat, se ki-
járat, biztos hely. Nem hasonlít a Paradicsomra. S benne Wormok. Semmit sem érezve, semmit
sem tudva, semmit sem akarva, semmire sem képesek. Míg egyszer csak meg nem hallja ezt a
zajt, mely sohasem szqnik meg. És az a vég; Worm nem létezik többé. Tudjuk, csak nem mond-
juk, azt mondjuk, ez az ébredés, a kezdet, Worm kezdete, mert beszélni kell, most beszélni kell
Wormról, képesnek kell lenni rá. Már nem Q az, de tegyünk csak úgy, mintha még mindig Q len-
ne, aki fülel és összerezzen szörnyq dolgokat hallva, meg arra is, hogy miképp lehetne szabadulni
tQlük, aki éber tekintettel figyel, s gyötrelmes lassúsággal gondolkodik. Igen, nevezzük Wormnak
ezt, s a bqvészmutatvány után majd felkiáltunk: ó, de hát ez még az élet, élet van mindenütt, jól
[ Pobierz całość w formacie PDF ]